Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ. ÁPRILIS 30

Olvassuk: Jakab 1:22-25

„Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat..(Jakab 1:22)

A két esztendős kis Dougie imádkozás végén áment mondott, — majd gyorsan felemelte a fejét, és így folytatta: „Csináljuunk már valamit!”

Mikor a gyermekek a vasárnapi iskolából elmentek, önkénytelenül is mosolyogtam magamban ezen a gyermeki bölcsességen, ami valósággal magába foglalta a keresztyén hívő kötelességét is. — Gyakran imádkozunk ugyanis azért, hogy a bűnösök megismerhessék Krisztust. Tettünk-e valamit ezért a célért valaha?— Gyakran könyörgünk azért is, hogy Isten Igéje elterjedjen az egész világon. — De hányszor olvassuk azt saját otthonunkban? — Sok millió névtelen ember jólétéért könyörgünk, de vajon segítettünk-e azokon, akik közel vannak hozzánk?

Isten gyermekeinek úgy kell imádkozniok, hogy közben tudatossá váljék bennük, hogy Krisztus mindenkit, ki az Ő nevét vallja, megbízott azzal, hogy cselekedjék is!

IMÁDKOZZUNK: Óh Istenünk, oly gyakran túl sok szóval imádkozunk, anélkül, hogy cselekednénk is valamit. Bocsájsd mea nekünk, hogy hosszúra nyúlt imánk mellett elfelejtjük megtenni azt, amire biztál minket. Ámen.

— Ámen! És most már csináljunk is valamit! —

Gilroy Caroline, Nova Scotia

— 63 —