Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

Olvassuk: 1 Korinthus 11:23-29.

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.” (I. Korinthus 11:25, 26)

Nagycsütörtök nevezetes nap a keresztyénség életében, mert a nagyheti hagyomány szerint ezen a napon szerezte Urunk az úrvacsorái istentiszteletet.

Az úrvacsorát sakramentumnak tekintjük. A latin sakramentum szó hűségesküt jelent. Ezért az úrvacsora az az idő, amikor a kereszt Krisztusának újból elkötelezzük szeretetünket és odaadásunkat. Amikor ezt tesszük, kifejezzük iránta való szeretetünket és egyben elkötelezzük magunkat az egymás iránt való szeretetre is.

Valahányszor úrvacsorára gyűlünk össze, talán ma este vagy Husvétkor, jusson eszünkbe annak eredeti jelentése. Emlékezzünk Jézusra, az Ő nevében imádjuk Istent, szeressük embertársainkat és szolgáljuk az egyház javát.

IMÁDKOZZUNK: Urimk, segíts megismernünk Téged a kenyér megtörésében: újítsd meg életünket a bennünk munkálkodó szentlélek ereje által. Ámen.

— Az úrvacsora összehoz minket a Krisztusra való emlékezésben és a hívők közösségében. —

Cook P. Richard, Pennsylvania

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 19

— 52 —