Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 17 Olvassuk: Márk 14:3-9 „Jó dolgot cselekedett én velem ... Előre megkente az én tes­temet a temetésre.” (Márk 14:6, 8) Jézus fejének megkenése olajjal a szeretetnek olyan sajátos kifejezése volt, hogy mikor a tanítvá­nyok tiltakoztak ellene, Jézus maga is tudomásukra hozta, hogy nincs igazuk, mert az asszony igen szép és jó dolgot cselekedett. A tanítványok a mindenna­pi élet dolgaitól elvakulva nem ismerték fel,hogy Jé­zus közelgő halálára gondol. Jézus fel volt készülve a halálra, mint Isten akaratának betöltésére, mert az ő szemei szüntelen az Atyán függtek. Minden árnyékhoz tartozik egy fényforrás és egy tárgy, ami az árnvékot veti. Mi gyakran elfelejtjük, hogy a tárgv elfedheti a fényt. De Jézus nem enged­te, hogy bármi is közé és az Atya közé kerüljön, sze­mei mindig Istenen voltak. Még a látszólagos legvőzet­­tetésben is az Atvára támaszkodott. így a halál árnyé­ka nem ingathatta meg. Mi sokszor úgv érezzük, hogv a halál lerombol ia az élet értelmét. De ha Jézus halálét, nézzük, megláthat­juk Isten szeretetét abban. A Húsvét túlmutat a, ke­reszten. Rámutat arra a gazdagabb, mélvebb évtelem­re, amit életünk énnen a Kálvárián nyert. A kereszt nem a halál, hanem az élet ielkéne. IMÁDKOZZUNK: Ó Urunk, add értenünk, hogv életünk énven a nehézséaek között csiszolódik és nyer gazdag értelmet. Szeretnénk túllátni a,z ideig-óráig tartó bajokon és megtelni a Te erőddel. Ámen. — Akik a halál árnyékában ülnek, fényesség ra­gyog fel nékik. — Emler G. Donald, Indiana — 50 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom