Csendes Percek, 1973 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1973-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 10.

Olvassuk: János 4:1-15, Márk 13:24-37.

„íme, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnak őrizője".

(Zsolt. 121:4)

Férjemnek, egyházunk gondnokának segítettem teendőiben, mialatt gyermekeink a templom előcsarnokában játszottak. Ötéves fiam kergette testvérét, nagy zajt csapva.

„Csend legyen, csendben legyetek! Ez az Isten háza!” kiáltottam rájuk. „Miért? Tán alszik az Isten?” kérdezte fiam.

Isten soha nem alszik de mi lelkileg valóban gyakran elszenderülünk, életünkben elvégzett csodáit elfeledve.

Egyházunkban segíthetünk országának megépítésén, míg ezen a világon vagyunk. Megoszthatjuk mindenkivel az örömöt az Úr Jézus Krisztus szolgálatában. Gondnoki munkánkat is szeretetből végezzük, alázatosan, ahogyan az Űr ezt megmutatta nekünk.

Mielőtt bármit is tervezünk. Istennek kell minket arra eklészíteni, hogy terveinket kivitelezhessük. A keresztyén élethivatása: Isten világosságából táplálkozó éber, bizonyságtevő szolgálat.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, mindenekben légy velünk, bármit cselekszünk életünkben. Lehessen ezáltal életünk része a Te Szent Fiad megváltó munkájának. Ámen.

— Felébredtem Istenem, megüresítem magam, hogy megváltó szereteted munkálkodhassék bennem.—

Ware Jones Lee, Colorado

— 43