Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

.»A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk

ma.« (Máté 6:11.)

Egy idősebb ember kis farmot vásárolt. Két év elmúltával fia meglátogatta. Együtt álltak a kis domb tetején. Nézték a fákkal beültetett földeket.

— »Apám« — kérdezte a fiatalember —, »hogyan ültetted el ezt a rengeteg fát.?« Az apja csak mosolygott csendben: »Csak egyenként, egyiket a másik után.« Bármit is teszünk, közben a percek jönnek és mennek. Thomas Kelly, a nagy Quaker misztikus ezt úgy fejezte ki: »Az örökkévaló Most.«

Milyen sok energia vész el azáltal, hogy a mára kiszabott erőt a holnap kötelességeire használjuk fel! Ahhoz, hogy szívből részt vegyünk az eseményekben és teljes lélekkel együtt legyünk az emberekkel, Istenbe vetett bizalomra van szükségünk. Legyünk Ő feléje engedelmességben és napi munkánkat az imádság vezesse.

Hogyan érhetjük el ezt a fajta közösséget Istennel? Úgy hogy Ő benne bízunk, minden múló pillanatban.

Imádkozzunk: Atyánk, eléd hozom a mai nappal kapcsolatos előérzeteimet és gondjaimat. Engedd, hogy meglássam az értelmet abban, ahogyan egyik percről a másikra élek vezetésed alatt. Amen.

— Isten ma is megad nekem mindent, amire szükségem van. —

Zimmerman Nan, Virginia

Szombat, május 27.

Olvassuk: Máté 6:25—34.

29