Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 3. szám

Csütörtök, május 25.

Olvassuk: Zsoltárok 23; II. Korinthus 4:8—18.

»Csordultig van poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján.« (Zsolt. 23:5, 6.)

Az idő járás jelentésben a hírközlő egyszer azt mondta: »Holnapra a mai idő pontos mását várhatjuk.« A keresztyén embernek sohasem szabad ilyet mondania napjairól. Igaz,, hogy a rendes napi feladatok ismétlődnek és keresztyén életünk napjai folytatólagosak, azonban igazában minden egyes nap különböző. Várakozással és reménységgel vagyunk tele: valami nagy dolog történik majd életünkben! Ha készek vagyunk alázatos és hűséges szolgálatra, eltölti életünket az öröm. Meglehet, hogy fájdalom vagy szomorúság is szakad ránk, ami természetes is, de Isten szeretete még abból is jót tud kihozni.

Mivel Krisztusban megtaláltuk üdvösségünket, az élet új magaslatai tűnnek föl előttünk naponta, várva, hogy felderítsük azokat. A próféták már látták ennek előrevetett fényét, de csak távolról s még nem volt közvetlen élményük róla. A titok Krisztus eljövetelében lett nyilvánvalóvá. Azóta a keresztyén ember számára, lehetetlen, hogy egyik nap csak »pontos másolata« legyen az előző napnak.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, köszönjük azt az új reménységet, hogy az élet nem tesped meg azokban, akik Téged szeretnek. Áldj meg bennünket, hogy életünket minden nap esengő várakozással éljük, Ámen.

— Krisztussal síívemben: minden új napomnak reménykedő várakozással nézek elébe. —

Morrison Ruth, Kalifornia

27