Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 3. Olvassuk: Ézsaiás 40:28—31. »Az Ur, aki teremté a föld határait, nem fárad és nem lankad el, végére mehetetlen bölcsessége.« (Ézsaiás 4:28/b.) Nem régen kötekedtem egyik -barátommal. Egészen úgy hangzik szavad, mint egy baljóslatú próféta sirán­kozása.« »Mi is lesz ezzel a világgal.« Élesen válaszolt: »Neked nem ez a véleményed?« Ebben a pillanatban vi­lágossá lett előttem, hogy magam is így gondolkodom igen sokszor. Hány alkalommal tűnődtem el azon: »Milyen szo­morú, hogy annyian beszennyezik testüket tisztátalan életükkel, eltékozolják életüket, elprédálják idejüket olyanra, amin nincsen Isten áldása.« Hányszor kérdez­tem magamtól: »Hogyan tudja az én lelkipásztorom hirdetni az igét olyan hűségesen hétről-hétre, amikor gyülekezetünk tagjainak élete, beszéde ellentétben áll Jézus tanításával és szellemével?« Ilyenkor hangzik fü­lembe Ézsaiás prófétának a szava és éled bennem újjá a remény: »Örökkévaló Isten az Ur... nem fárad és nem lankad el, végére mehetetlen bölcsessége.« Ézsaiás sza­va nekünk szól: »Akik az Urban bíznak, erejök meg­újul... »vagy ahogy az eredeti szöveg mondja: »erőt cserélnek...« IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, hálát adha­tunk neked azért, hogy Ézsaiás próféta megértette aka­ratodat és utadat. Taníts meg bennünket is arra, hogy megismerhessük utaidat, Ámen. — Akik naponként az Urra támaszkodnak, bátor­ságot és erőt merítenék újra meg újra. — James Elenore Mary, California 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom