Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 20.

Olvassuk: Zsoltárok 103; 1—13; Róma 5; 1—11.

»Könyörülő és irgalmas az Ur, késedelmes a haragra, és nagy kegyelmű.« (Zsoltárok 103:8.)

Elmebetegek kórházában az orvosnak egyik betege elmondta, hogy Isten beszélt hozzá. — Az orvos megkérdezte, mi volt az, amit az Isten neki mondott. Ä válasz erre az volt: »Azt mondta nekem, hogy ki nem állhat engem!«

Az igazság az, hogy Isten nem így viselkedik velünk emberekkel szemben. Ő a szeretet Istene, aki nem bűneink és gonoszságunk szerint bánik velünk. A pátriárkák, próféták, és leginkább saját Fia által világossá tette számunkra, hogy a kegyelemben, a megbocsátásban és életek megújulásában leli gyönyörűségét.

Mi vagyunk azok, akik elidegenít] ük magunkat Istentől a magunk bűneivel. Isten nem nézi el a bűnt, de azt sem akarja, hogy bűnös voltunkban megmaradjunk. János első levelében ezt a megnyugtató gondolatot olvashatjuk: »ha bűneinket megváltjuk, Isten megbocsát nekünk és megtisztít minden hamisságtól.«

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, reményünk és bizodalmunk Te vagy. Szabadíts meg minket a múlt bűneinek terhétől. Tégy szabaddá minket, hogy megismerjük a Te megbocsátó szeretetedet. Ámen.

— Isten újjáteremtő szeretetében és vezetésében bízom ma is. —

Rast John Marvin, Dél Karolina

53