Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 13.

Olvassuk: I. Thessalonika 5:12—22.

»Szüntelen imádkozzatok.« (I. Thessalonika 5:17.)

Mikor két fiam még kicsi volt, nem akartam házon kívül munkát vállalni, de az Ur egy másfajta, nagyon hasznos lehetőséget adott a számomra. Vasalást vállaltam dolgozó leányok és asszonyok számára. Ezt el tudtam végezni otthon és egyúttal a gyermékeimre is vigyáztam Hamarosan nyolc család számára végeztem vasalást.

Ez a munka nagyon sokat jelentett számomra. Hajnali négy órakor keltem, amikor a család még aludt. Nem szólt a telefon és hűvös volt. Madarak énekeltek és felfrissített az a gondolat, hogy ímé, »Isten ad új szép napot s ki Benne bízik és remél, az mindörökké Néki él.«

Mialatt dolgoztam, imádkozhattam is és dicsértem az Urat. Hamarosan mások terheit és szükségeit is hordozni kezdtem imádságaimban. A Szentlélek rávezetett arra, hogy másokért, névszerint is imádkozzam, míg a vasalást végeztem. Gyakran imádkoztam azért a személyért, akinek éppen a ruháját vasaltam Nem csupán kértem az Úrtól, hanem hálát is adtam azokért, akik valamit jelentettek nekem, az Urnák és másoknak.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked, mennyei Atyánk, az életnek minden jó adományát és tökéletes ajándékát. Köszönjük azt a kiváltságot, hogy Hozzád mindig beszélhetünk anélkül, hogy munkánkban megállanánk vagy egy különleges szent helyre vonulnánk félre. Köszönjük Neked a szeretetet, mely a legnagyobb ajándék életünkben. Ámen.

— Boldogság az, ha másért imádkozhatunk. —

Smith Dolores, Goldsboro, X. C.

46