Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

1 PÉNTEK, JANUÁR 28. Olvassuk: Mikeás 4:1—5. ».. .megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein...« (Mikeás 4:2.) A hároméves Kati a zongoraszék alá mászott. Fel­vett onnan egy játékot és odaadta a kétéves Anninak. Öröm és boldogság ragyogta be minkét gyermek arcát, amint a játékot átadták egymásnak. Elsősorban Kati az, aki most tanulja a kedveskedést. Mikeás szerint Isten arra kér bennünket, hogy min­dig mutassunk kedvességet. Ebben a mai világban min­degyikünknek szüksége van szívélyességre, hogy olyan szépen és Istennék tetszőén éljük ezt az életet, ahogy azt az Ur eltervezte számunkra. De Isten azt is elvárja tőlünk, hogy igazságosak le­gyünk. Hol van a mi szeretetünk, ha nem érdekel min­ket az igazság, ami után a világ naponként sóvárog. Minden másokkal való kapcsolatunknak az igazság kell legyen az alapja. A szívélyesség és igazság cselekvése határozza meg az embereikhez való viszonyunkat. De Mikeás szerint ez a két tényező Istenhez való viszonyun­kat is megszabja. Mivel Isten mindenható, nekünk az a kötelességünk, hogy alázzuk meg magunkat előtte és kérjük mindenben útmutatását, így ».. .0 tanít majd útaira, mi pedig követjük az Ő nyomdokait.« IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts minket, hogy tu­datosan kövessük útaidat, melyeket kijelöltél számunk­ra. Adj nekünk figyelő elmét és szerető szívet, hogy engedelmesen járjunk ösvényeiden. Krisztusért kérünk. Ámen. — Valóban elkövetünk-e mindent, hogy Krisztus vezetésével Isten útjain járjunk? — Tantri K. Rebeka, Sumatra, Indonézia 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom