Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1972-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 26.

Olvassuk: I. Királyok 19:1—12; Lukács 9:18—27.

»Az Ur nem volt abban a szélben... nem volt a földindulásban sem... nem volt a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék és imé, szózat hangzott hozzá, mely ezt mondta: Mit csinálsz itt, Illés?« (I. Kir. 19:11—13.)

Olyan korban élünk, melyben a világnak egyedül a nagyság, a sebesség, a hatalom és a tekintély imponál. És mégis, Illés előtt az lett nyilvánvaló, tapasztalata alapján, hogy Isten egy leheletszerű halk suttogásban jelentkezett. S nem csak Isten lett nyilvánvalóvá ezen a módon, hanem Illés tennivalóinak további menete is.

Milyen nehéz lecke volt Illés számára az, hogy nem szabad ismét tüzet kérnie az égből. Pedig még Jézus tanítványai is ezt akarták. Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy a keresztyén ember szolgálatát a csendesség és állhatatosság jellemzi.

Egy nemrég lezajlott bérvita tárgyalása során engem is nagyon kísértett az, hogy kirobbanjak s azt kérjem Istentől: »küldj le Uram tüzet rájuk a mennyből.« De > amikor higgadtan fontolgatni kezdtem, elvetettem magamtól ennek a magatartásnak még a gondolatát is. Az események további alakulásából pedig felismertem, hogy ez volt Isten akarata is.

IMÁDKOZZUNK: Segíts Urunk abban, hogy a csendben felismerjük akaratodat s jobban figyeljünk minden Tőled jövő sugallatra. Küldj ki minket melletted való bizonyságul s taníts minket Benned bízva csendes életet élni. Ámen.

— Az Istenben való csendes bizalomból erő és mélyebb felismerések származnak. —

Mundt H. Dániel, Minnesota

28