Csendes Percek, 1972 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1972-01-01 / 1. szám
SZOMBAT, JAGUÁR 8. Olvassuk: Sofóniás 3:14—20. »Keressétek az Urat...keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Ur haragjának napján.« (Sof. 2:3.) Sofóniás prófétát a művészetben úgy ábrázolják, hogy egy lámpást tart a kezében, mert próféciájában az Ur ezt mondja: »Megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel« (1:12.) Azok ellen harcol a próféta, akik közönyös szívvel úgy gondolkoznak, hogy »sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Ur.« Sofóniás jól látja, hogy a hitetlenségnek ez a mákonya kiszárítja az erkölcsi erő kútjait, s értelem és jelentés nélküli életre kárhoztatja az embert. ítéletet hirdet tehát, abban a meggyőződésben, hogy Isten viszont nem közönyös szívvel nézi ezt a világot és szövétneke »motozásától« senki sem menekülhet el. Hittel hiszi, hogy mindnyájunknak meg kell jelennünk az ítélő szék előtt, ahol a határozatot nem önkényesen hozzák meg, hanem lelkületűnk és cselekedeteink alapján. A motozó szövétnek fénye most ránk esik, mert jaj, de nagyon hasonló korban élünk mi is! Halottnak véljük az Istent, vagy olyan tehetetlen öreg úrnak, akinek a háta mögött következmények nélkül azt tehetjük, ami éppen nekünk tetszik. Vigyázz! Az Ur szemei rajtad vannak, s Neki ma is van hatalma behajtani rajtunk bűneink árát, vagy — megtisztítani minket minden hamisságtól... IMÁDKOZZUNK: Óh Isten! Szabadíts ki bennünket, kérünk, a Rólad táplált hamis képzetek béklyóiból, hogy Téged igazán megismervén imádjunk, szolgáljunk, szeressünk életünknek minden napján. Ámen. — Ha Isten megmotoz, mi kerül napfényre? — 10
