Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

KEDD, JUNIUS 1.

Olvassuk: Zsoltárok 19; II. Péter 1:2—8.

»Az égek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égbolt.« (Zsoltár 19:1.)

Ahogy repültünk kelet felé, az Atlanti Óceánon keresztül, a Szent Föld meglátogatására, É'szak-Amerika elhagyása után lassan a nap is lehanyatlott és sötétség vette körül repülőgépünket. Majd lassan a fáradtságtól és a motor bugásától álomba merültem.

Később, mikor felébredtem s a repülőgép kis ablakának a függönyét felhúztam, csodálatos szépségében állt előttem a Göncöl Szekér csillagcsoportja, mintegy berámázva az ablak keretében.

A Göncöl Szekér látványa közelebb hozta hozzám Isten mindenütt jelenvalóságának az érzését. Az volt az érzésem, hogy az égbolt szépségén keresztül Isten áldása árad ki reám, s az velem lesz akkor is, amikor az Ur Jézus szülőföldjén fogok járni.

A reggellel a csillagok is eltűntek, de az Isten áldása velünk maradt továbbra is és kisért minket szentföldi útunkon.

IMÁDKOZZUNK: Add, Uram, hogy a teremtett világban, amely körülvesz engem, amelybe élek és mozgok, mindig megláthassam a Te hozzám való szereteted szépségét és áldását. Add, hogy mindig, mindenért hálás tudjak lenni Neked. Ámen.

— A hálás szív mindig felismeri Isten áldó kezét az életben. —

ChUcOte Q. Russell, Tennessee

34