Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)
1971-05-01 / 3. szám
PÉNTEK, MÁJUS 28. Olvassuk: Zsoltárok 42; Róma 4:13—18. »Miért csüggedsz el lelkem és miért nyugtalankodol bennem? Bízzál Istenben...« (Zsoltárok 42:12.) A meteorológus bejelentette: »Ködös, párás lesz a reggel.« Azon a reggelen, mikor kutyánkat sétáltattam a parkban, csak a közeli dolgok voltak láthatók — egy pad, egy fa és egy közeli barnás, vizes pázsit. Minden mást ködtakaró borított. Hálás voltam a világosságnak azért a kis köréért, mely látszólag velünk haladt, amint továbbsétáltunk. A köd mindig ott volt körülöttünk, de sohasem voltunk teljesen benne. A sűrű köd azon a reggelen, azokra a láthatatlan és ismeretlen hatásokra emlékeztetett, amelyekben manapság élnünk kell. Bár a világ olykor sötétséggel vesz körül, mégis van egy kis világosságunk. Azok számára, akik bizalmukat az Urba helyezik, mindig lesz egy kis világosság — a remény. Amikor csapás fenyeget, növekszik a veszély, reménységünk Isten. »Bízzál Istenben!« IMÁDKOZZUNK: Édesatyáhk, köszönjük a remény, séget, ami bennünk van. Növeld hitünket, ha napjaink sötétednek; szolgáljon fényjelként, másokat is hozzád vezetve. Jézus nevében. Ámen. — Remény nélkül élni annyi mint Isten nélkül élni. — Read Lilian, Ontario 30
