Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 22.

Olvassuk: Róma 8:28—32.

»Mondta nekik Jézus: Az én eledelem az, hogyannak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az ő dolgát elvégezzem.« (János 4:34.)

Egyik karácsonykor kislányunk gyermek-varrógépet talált ajándékai között. Pedig szokásos levelében ezt nem is kérte. Délután nagy szorgalommal hajtotta a gép kerekét és varrogatott. Majd megállt, felnézett édesanyjára és így szólt: »Nem is tudtam, hogy varrógépet akarok!«

Milyen gyakran hasonlítunk ehhez a gyermekhez. Valójában nem is tudjuk, mit akarunk, mi lenne jó nekünk, vagy hogy életünkben kinek az akaratát cselekedjük.

Gyakran panaszkodunk és vonakodunk belemenni valami olyan helyzetbe, amire pedig elhívásunk van — nem ismerve a nagy értékeket és örömet, melyeket Isten éppen abban a helyzetben ajándékozna nekünk

Isten nekünk szóló akarata ijesztőnek látszhat. De amikor Jézushoz hasonlóan azt tudjuk mondani: »Legyen meg a te akaratod,« akkor kezdjük felismerni azt, hogy Isten pont azt készíti elő számunkra, amire valóban szükségünk van.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Atyánk, életünk minden napján és eseményében légy segítségünk, mert mi magunk nem tudhatjuk mindig azt, mire van szükségünk, mit akarunk és mi jó nekünk. Jézus nevében. Ámen.

— Váratlan ajándékok áldásokat hoznak. —

Wilson Frederick, Georgia

24