Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 30.

Olvassuk: Zsoltárok 34.

»Ti ne féljetek ...« (Máté 28:5.)

Már a csecsemő két veleszületett, az anyaméhből magával hozott félelemmel kezdi az életet: félelem az erős zajtól és félelem az eséstől. Ezekhez, amint növekszünk, egyre több más félelem társul. Az egy-talentumos szolga is ezzel magyarázgatja csődjét a Gazda felé: »féltem...«

Vagy a félelem ural minket, vagy mi uralkodunk rajta. Milyen áldott dolog, hogy az evangéliumok azzal kezdődnek s fejeződnek be, hogy a bizalom és a bíztatás hangját ütik meg. Az Ur Jézus születésénél csakúgy mint feltámadásánál ezt mondják az angyalok: »Ne féljetek...«

A félelemnek királya maga a halál. Ha nem félünk a haláltól, a többi félelmek sem tudnak legyűrni minket. S mivel Jézus szembenézett ezzel a legrosszabbai és legyőzte, azért sugárzik belőle oly megingathatatlan bizonyosság.

Az egész keresztyénség azon a mély meggyőződésen alapul, hogy az élet erősebb lett mint a halál. Jézus éppen a halálával győzte le a Halált. Az ember leghatalmasabb ellensége vereséget szenvedett. Ezért rendelkeztek oly legyőzhetetlen lelki erővel azok, aki tanúi lehettek a nyitott sír csodájának.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm Uram Jézus, hogy győztél bűnön, halálon át. Remegő szívem kezedbe teszem s nem félek még a halál sötét völgyén sem. Ámen.

— Van egy félelem, mely minden más félelmet felold: s ez az istenfélelem. —

Jones Bevel, Georgia

63