Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)
1971-03-01 / 2. szám
SZERDA, ÁPRILIS 28. Olvassuk: Lukács 5:12—16. »Jézus pedig kinyújtván kezét megérintette őt, mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltávozott tőle a poklosság.« (Lukács 5:13.) Amikor Jézus megérintette a leprás embert, nemcsak a testét gyógyította meg, hanem a lelkét is. Ennek egy igen halványan, hasonló, de mégis sokat jelentő élményét tapasztaljuk meg itt Indiában, vasárnap délutánonként, amikor ifjúsági körünk meglátogatja a leprás betegeket a kórházban. Ez igen nehéz légkörű hely, mert szinte érezni, hogy mennyire rátelepedett a betegekre a reménytelenség bénító érzése. Nem csoda. Hiszen mindenki kivetette őket. Úgy a család, mint a társadalom fél fizikai jelenlétüktől. A mi ifjúsági körünk felelősséget kapott irántuk. Imádkozunk értük, hogy valamiképpen továbbadhatnánk nekik Jézus szeretetét. Úgy láttuk, hogy a legtöbbet az jelent nekik, hogy amikor beszélünk hozzájuk, meg is érintjük őket. A bizalomnak és a félelemtől való mentességeknek ez a kis jele nagyon sokszor hálás könnyeket csal elő szomorú szemükből és készséggel hiszik el nekünk, hogy a jézusi szeretet megszabadít a félelemtől. Egyéni életünkben is, bárhol legyen helyünk, ez a leglényegesebb probléma: vájjon megérzik-e az emberek lényünkből, hogy jézusi szeretet akarja őket megérinteni? IMÁDKOZZUNK: Jézusom, bevallom neked, hogy tulajdonképpen nem szeretem az embereket. Bocsáss meg. Add nekem a Te szeretetedet, hogy legyen mit továbbadnom. Ámen. — A szeretet gyógyít! — Johnson G. T., India 61