Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 15.

Olvassuk: János 19:30—37.

»Mikor pedig elvette Jézus az ecetet, így szólt: Elvégeztetett! Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.« (János 19:30.)

Visszaemlékszem, hogy mint tízéves kisfiú egy alkalommal szüleimmel templomban voltunk és a prédikáló fiatal lelkész csengő hangja keltette fel figyelmemet. Ma, mintegy hatvan év távlatából fülembe cseng hangja, ahogy mondta: »Elvégeztetett« — s emlékszem, ahogy fejtegette e szó jelentőségét.

Az Ur Jézus e szava győzelmi kiáltás volt. Az élő Isten egyszülött Fia befejezte küldetését.

A fiatal lelkész magyarázata, amit e szóhoz fűzött, elgondolkoztatott. Azt mondta,, hogy mindennapi életünk során, valahányszor egy különösen nehéz helyzetet megoldunk, vagy fárasztó munkát befejezünk, mi is szakítsunk időt arra, hogy mondjuk: »Elvégeztetett.«

Követvén e tanácsot, gyakran úgy éreztem, hogy az Örökkévalóság rám kiosztott szerepét töltöm be.

Életem gyásszal vagy lelki fájdalmakkal záruló szakaszai után így sóhajtottam fel: »Elvégeztetett.« Ez a fejezet lezárult s most megyek a következő életbe.« Vagy valami feladat sikeres végrehajtása után jött a szó a számra: »Elvégeztetett. Ezt is sikerrel csináltam meg. Jöhet a következő!«

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts minket Mesterünk tanítása szerint élnünk. Engedd, hogy életútunkat bölcsen járjuk és majdan elmondhassuk: Elvégeztetett. Ámen.

— Ma azt fogom mondani »Elvégeztetett« — mert sikerrel győzelemre vittem egy jó ügyet. —

Webb Esther, Kalifornia

48