Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

»Ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek.« (Kolossé 3:1.)

Mikor az egyik család a Húsvétot követő vasárnap a templomhoz ért, az egyház egész parkoló területe foglalt volt. A kis fiú felkiáltott: »Bizonyára azt hiszik az emberek, még mindig Húsvét van.«

Ahogyan gyermekek néha rá szoktak tapintani a dolgok lényegére, az is rámutatott a Husvét központi jelentőségére s figyelmeztetésére: ha Krisztus feltámadt és él, akkor ez a tény életünket nemcsak most, de egyszersmindenkorra új dimenzióba állítja.

Húsvét nem múlik el a húsvét-napja megünneplésével. Kell, hogy folytatódjék az élő Krisztus lelkének naponkint való megújulásával életünkben. Egyébként nem adtunk igazán helyet ott a Húsvét hitének.

Húsvétunk igazi próbája, ami az ünnepet követőleg mutatkozik meg; ha igazán tudomásul vettük a feltámadás történetéből kicsendülő ígéretet is: »Mert én élek, hasonlóképen ti is élni fogtok.« Húsvét kell legyen az év minden egyes napja — s a feltámadott Ur szakadatlan megtapasztalása.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked, mennyei Atyánk a Húsvét csodálatos hitét, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadott és él. Áldj meg minket naponkint, hogy az Ő Lelke éljen bennünk, minden gondolatunkban, szónkban és cselekedetünkben. Jézus nevében kérjük ezt Tőled. Ámen.

— Tudok-e örülni naponként a feltámadás drága ígéretének? —

Ijueg F. Károly, Louisiana

SZERDA, ÁPRILIS 7.

Olvassuk: Lukács 24:1—12.

40