Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 1.

Olvassuk: János 1:1—5.

»Minden általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami létrejött.« (János 1:3.)

Egy nyári este, mikor a hegyek között barangoltam, megálltam, hogy tanulmányozzam Isten kezének nyomát a teremtésben. Figyeltem a tovasuhanó felhőket, az égbenyuló hegyormokat és a méltóságteljes fa-óriásokat. Hallottam milliónyi éji teremtmény énekét és megelevenedett bennem az Ige: »Kezdetben teremté Isten az éget és a földet...«

A természeti tárgyak magukban hordják azokat az erőket, melyek megértetik velünk a világ működését. Jelen van ott az Isten. A világegyetem rendje egy hatalmas és jóságos Teremtőre utal!

Itt azonban nem kell megállanunk! A hit ugyanis egy értelmileg nehezen felfogható lépés tesz itt, amikor azt állítja, hogy akkor jutunk igazán a Teremtő Isten megismerésére, amikor békességet és közösséget találunk az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Az atom Istene ugyanaz az Isten, aki a hívő szívében lakozik: hatalmas és bölcs, de szerető és kegyelmes is.

IMÁDKOZZUNK: Óh Isten, áldunk Téged a te teremtő szavadért, mely világosságot gyújtott nemcsak a világegyetemben, de a mi szívünkben is. Taníts bízni Benned, aki oly mindenható, mindentudó és örökkévaló vagy. A Krisztus Jézus által kérünk. Ámen.

— A tudományos felfedezések is Isten bölcseségét és dicsőségét teszik nyilvánvalóvá. —

Kalmbach Hulda, Oregon

i