Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 3.

Olvassuk: János 15:1—11.

»Ezeket beszéltem nektek, hogy maradjan ti bennetek az én örömem és a ti örömetek teljes legyen.« (János 15:11.)

Volt alkalmam hallgatni Madalyn Murrayt a harcos atheistát, aki hangoztatja, hogy azért nem hisz, többek között, a keresztyénségben, mert megfigyelése szerint a keresztyének nagyon örömtelen társaság. Borongó lehangoltságuk tagadni látszik az élet jóságának bármiféle hitét. Az istentagadónak ez a következtetése érthető volna, ha kiinduló pontja helyes lenne. De az is igaz, hogy a keresztyének élete valóban sok esetben örvendezőbb lehetne.

A Szentírás az örömöt úgy emlegeti, mint a keresztyén élet szerves részét. Szinte kötelességünk az, hálából Isten szeretetéért. S az öröm hiánya nem éppen a hit hiányát jelzi-e?

Nincs örvendező keresztyén? Hogyne volna! Sok példáját láttam a keresztyén emberek derűjének. Emlékszem egy szomszédunkra, kit napról-napra hallottam kedves lelki énekeit énekelni, amint örömmel végezte mindennapi munkáját a szomszédos tanyán. Eszembe jut utolsó látogatásom kedves ismerősömnél. Ennek az asszonynak vidámsága és humora elragadó volt mindig és mikor már rák miatt halálán volt, még mindig mennyei derű ült arcán.

IMÁDKOZZUNK: Ó Uram add, hogy életem öröme tanúskodjék Tőled nyert hitemről. Az Ő nevében kérem, ki örökkévaló örömet adott. Ámen.

— Az öröm az a zászló, mely jelzi a Király jelenlétét szívünk várában. —

PoweU Genevieve, Ontario

36