Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 20.

Olvassuk: Márk 10:46—52.

». sokan feddik őt (Bartimeust), hogy hallgasson.« (Márk 10:48.)

Milyen kegyetlen is tud lenni a tömeg! Ez legalább is az volt. Sokan hallották, hogyan kiált segítségért Jézushoz a vak Bartimeus és ahelyett, hogy közelebb vitték volna őt hozzá, — el akarták hallgattatni. Pedig jól ismerték őt, hogy milyen régen ott ült már a jerikói út szélén napról-napra. Sokszor láthatták feszült arcát, amint figyelt a poharába koccanó fillérek zajára. »Jön a názáreti Jézus!« — hallik a kiáltás és a tömeg majd összenyomta a földön koporgó Bartimeust. Mindenki azon igyekezett, hogy minél közelebbről lássa őt. Bartimeust is hallatlan izgalom fogta el, mert valahogyan megsejtette, hogy számára is éppen most érkezett el életének talán egyetlen lehetősége a gyógyulásra. így nem törődve azzal, ki mit mond, tele torokból kezdett kiáltani: »Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!« És nem hagyta abba, amíg csak Jézus meg nem állt előtte. Rendületlenül hitte, hogy Jézus képes megadni a látását. És nem hiába bízott.

Vájjon közülünk, kiknek két látó szemünk van, hánynak jutott már eszébe hálát adni ezért? És vájjon ezzel a két látó szemünkkel mindent a helyes megvilágításban látunk?

IMÁDKOZZUNK: Atyám, vedd el a homályt az én szememről is, hogy helyesen lássak. Hadd lássam meg a Te szeretetedet, melyet Jézusban nyilvánítottál ki legláthatóbban. Ámen.

— Ne hallgass azokra, akik visszatartanának a Jézussal való találkozástól! —

Webster H. Arnold, Iowa