Csendes Percek, 1971 (19. évfolyam, 2-6. szám)

1971-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 31.

Olvassuk: Róma 5:6—11.

»De Ő jól tudja az én útamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.« (Jób. 23:10.)

Egy fiatal házaspár mindenét elvesztette egy korareggeli tűzeset alkalmával. Hálások voltak ugyan, hogy életben maradtak, de a gondolat, hogy most mindent újból kell kezdeni, nagyon leverte őket.

A sok szép esküvői ajándék, és egyéb értékes holmi, mind a tűz martalékává lett; de a fiatal asszony mégis jegygyűrűjének az elvesztésén bánkódott leginkább. Egy másik jegygyűrű, amit a férje vett neki, nem kárpótolta őt a veszteségért.

Pár héttel később, amikor a romokat az új ház számára eltakarították, a fiatal asszony egy kis darab aranyat talált a romok között. Nem volt kétséges afelől, hogy a megolvadt arany a jegygyűrűje volt. Öröme teljes lett; habár más formában is, mégis az első jegygyűrűje került elő.

Semmisem vész el életünkben, csupán sok dolognak a formája lesz más. Mint a gyűrű, amely megolvadt ugyan, de mégis nagyon kedves volt, mert valami szépet és tisztát testesített meg.

így vagyunk mi is, emberek! Az élet tapasztalatainak a fűzében sok minden megváltozik és új, lelki formát ölt magára, amely elfogadhatóbb Isten tervei számára.

IMÁDKOZZUNK: Uram, amikor körülvesznek az élet gondjainak és a bűnnek lángjai, adj erőt átviselni a gyötrelmeket, hogy tűzben megpróbált hittel, léphessek az Ur Jézus nyomában egy új élet útjára. Ámen.

— A kitartás tüzében finomul meg életünk. —

Walker Smith Vivian, Texas

33