Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

»Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért...«

Téli nap volt, fehér hótakaró fedte a földet, mikor útban voltam a kórházba, hogy meglátogassam feleségemet, aki éppen operáción esett át. Egy kis leány mellett haladtam el, aki hóban játszadozott. Mikor meglátott, boldogan kiáltott felém: »Nézd, virágokat rajzolok a hóba!« Oda néztem és a hóba, nagy virágok körvonalait láttam. Milyen kedves látvány volt a boldog gyermek ki virágokat rajzolgat a hóra!

Gondolataim azonnal visszaterelődtek a tegnapi napra, amikor egyik kedves barátom szólított meg. Akkor vártam az operáció eredményére. A baráti szavak és a bíztatás hogy ő és családja imádságban is megemlékeztek rólunk, nagyon jól estek. — Akkor ő rajzolt nekem virágokat a hóba.

Milyen kedves dolog! Milyen nagy segítség az, amikor egy barát számára »virágokat rajzolunk« a szükség idején.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, légy segítségünkre, hogy gondunk legyen felebarátainkra, amikor szükségben vannak. Könnyíthessük meg számukra egyegy nehéz napnak a terhét. Jézusért kérünk, aki így tanított minket imádkozni: »Mi Atyánk, ki vagy a menynyekben...«, Ámen.

— Ki terhét tudnám könyíteni ma? —

Timon Xeinian, Svédország

HÉTFŐ, MÁRCIUS 16.

Olvassuk: Jakab 5:13—20.

1*