Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 11.

Olvassuk: János ev. 1:19—28, Lukács 1:17.

»És ez Ő előtte fog járni, az Illyés leikével és erejével, hogy az atyák szívét a fiákhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Urnák tökéletes népet.«

A féltékenység és irigység a lélek fekélye, mondta egy költő. Ezt a kijelentést igen sok embernél igazolva látjuk. Keresztelő János azonban nem ilyen volt. Ő eltávolított szívéből minden irigységet. Amikor kilépett a közélet porondjára, könnyen elbízhatta volna magát, mondva: »Ki ha nem én!« A Keresztelő idősebb volt, mint Jézus. Továbbá kiváló tehetségnek és jellemnek bizonyult. János tudta, hogy úgy ő, mint a Mester, Isten Szentlelkétől indítva szólt. Éppen azért, vagy mindenek ellenére János alázattal és örömmel vallotta meg, hogy »Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.« Nem én vagyok a fontos ember, hanem az Ur Jézus.Keresztelő János nem volt féltékeny, hanem bátorította Jézust és egyengette az Ő útját küldetésének betöltésére.

Keresztelő János szellemében kell, hogy elfogadjuk Jézust mi is. Ő az aki küldetésünk betöltésére lelkesít. Akarja, hogy kortársainknak tudtára hozzuk, hogy csak úgy javíthatjuk ki a hibákat és küszöbölhetjük ki a bajokat, ahogy Őtöle arra megtaníttattunk.

IMÁDKOZZUNK: Serkents Uram, Istenem, hogy az Ur Jézus előtt meghódoljak, s átadjam Neki szívemet és életemet. Add hogy az Ő bölcsességével és tanítása által alakíthassam életem a Te terveidhez. Ámen.

— Minden nap bátorítani fogok valakit, hogy képességeinek legjavát adja. —

Haws Ij. L, New York

13