Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 2.

Olvassuk: Mt. 5:21—24.

»Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával és azután eljővén, vidd fel a te ajándékodat.«

Gyülekezetünkben két testvér között sok vita volt az örökség miatt. Tizenöt évig nem beszéltek egymással. Aztán egy vendég lelkész, aki evangélizációs összejöveteleket tartott nálunk, értesült a két testvér viszonyáról. Először az egyikhez, majd a másikhoz ment és próbálta rávenni őket a 'kibékülésre.

Végezetül az egyik hajlandó volt felkeresni a testvérét és így szólt hozzá: Bocsáss meg hogy elvesztettem józan belátásomat. Mostantól próbáljunk meg igazi keresztyén testvérként élni.« A másik testvér alig tudott szóhoz jutni a nagy meghatódottságtól és örömtől. A két testvér kibékülése nemcsak megbocsátást és szeretetet hozott az ő életükbe hanem megújulást hozott a gyülekezetbe is.

Mennyi ember gyűlölködő, ellenséges és elkeseredett a mai időben. Emiatt sok barátság esik szét, családok bomlanak fel, szomszédok a civakodás átkában élnek és a népek háborúkkal pusztítják és gyilkolják egymást. A megbékülés kell hogy egy keresztyén ember első feladata legyen.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg keményszívüségünket és mások iránti piszkálodásunknak a bűnét. Változtasd meg a mi szívünket. Taníts meg minket a megbocsátásra és a testvéri szeretetre az Ur Jézus által. Ámen.

—A felebarátommal való kibékülés előbbre való, mint a templom ózó vallásoság. —

Cloud Fred, Tennessee

4