Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Lukács ev. 19:1—10, Máté 7:26.

»És, ha valaki hallja én tőlem a beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki homokra építette az ő házát.«

Négy éves volt a kisleányom, amikor az építőkről szóló példázatot mondtam el neki.

Amikor a történetet elvégeztem, azt kérdezte a kis leányom: »És a második háziépítő újra felépítette az 6 házát?«

Azt válaszoltam neki egy kissé habozva: »Igen, úgy gonodolom, hogy ismét felépítette.«

Kis leányom így folytatta: »S aztán ez a második házépítő ez alkalommal jó mélyre ásta a fundamentumot?«

»Oh, igen — válaszoltam — remélem most megtanulta a leckét.« Sokat gondolkoztam e felett a beszélgetés felett. Vájjon van-e bátorságunk és erőnk, hogy egy új életet próbáljunk elkezdeni, amikor arra az Isten az utat is megmutatja? Vájjon elég okosak vagyunk-e arra, hogy Krisztusra nézzünk és tőle kérjünk tanácsot és útmutatást, amikor az élet viharai semmivé tették üres, tartalmatlan életünket?

IMÁDKOZZUNK: Uram, mikor elbotlok az életben, segíts, hogy összeszedjem magamat és egy új életet kezdjek el. Hitet kérek Tőled, amely legyen erős, elűzni a kétségbeesést, és bölcsességet, hogy a Te tanácsodat és vezetésedet kérjem ki. Úgy vezess engemet, hogy másokat is vezethessek a Te utadra. Ámen.

— Vájjon minden elbukás után arra igyekszem-e,

hogy jobb életet építsek ki a magam számára? —

Dhanapai Dayavu, India

PÉNTEK, FEBRUÁR 27.

62