Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Olvassuk: Máté 25:34—40, Máté 7:21. »Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram! hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.« Coco híres cirkuszi bohóc volt. Amikor az egyik helységben játszottak, felkereste a kórház gyermekosztályát. Az egyik ápolónő különösen felhívta figyelmét egy fiúra. Egy autó baleset következtében mindkét lábát elvesztette, és nem lehetett rávenni őt arra, hogy műlábat hosználjon. Coco felkereste a fiút és csak anynyit mondott neki: néz ide, megmutatom, hogy pillanatokon belül hogyan lehet három méterrel magasabb az ilyen kis ember, mint én. Ezzel már elő is vette a gólyalábakat, felpattant rájuk és vidám nevetés közben masírozott körül a szobában. Aztán megbíztatta a fiút, hogy ugyanezt ő is megteheti, ha akarja. Távozóban még hallotta az ajtóból, hogy a fiú már kérte a műlábat... Nem elég, ha a baj láttára megesik a szívünk, vagy ha a saját nyomorúságunkra gyászbaborulunk és mondogatjuk: Uram Uram... Az Ő segítségével lábra is kell állnunk. IMÁDKOZZUNK: Atyánk megvalljuk előtted, hogy könnyebb sajnálkozni, mint segíteni. Könyörgünk emelj ki bennünket az ilyen tétlenségbe hulló kegyességből és áldj meg bennünket, hogy képesek legyünk cselekedni a Te akaratodat. Ámen. — Ha a Te akaratodat cselekszem Uram, abban van az örömöm. — Hutchinson, Orion És/.akkarollna SZERDA, FEBRUÁR 25. 60