Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 19.

Olvassuk: Róma 8:14—17, Máté 7:11.

»Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?

Az egyik kórházban, ahova mint lelkész látogatni jártam, minden beteg adatait megnézhettem. Rendszerint csak a nevet kerestem és azt, hogy melyik gyülekezethez tartozónak vallotta magát az illető beteg. így tudtam meg, hogy kit kell meglátogatnom.

»Hogyan jött be?« volt az egyik kérdés ezeken a lapokon. Erre a válasz legtöbbször az volt, hogy mentőautóval, tolókocsival, stb. Egyszer azonban nagyon felfigyeltem erre a kérdésre. Egy ötéves kislány esetében ez volt odaírva: »Az édesapja karjain.«

A mennyei Atya gyermekei mind így nyernek gyógyulást és beteljesedést, az Atya karjain. Nem a magunk erejéből, hanem az Atya karjaira bízva magunkat jön számunkra a szabadulás.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, örömmel fogadom az erőt és védelmet, amit a Te karjaid nyújtanak nekem. Tarts kezeidben továbbra is, mert nagy szükségem van Tereád. Ámen.

— Isten segítsége az enyém lehet. Miért nem kérem hát? —

Raymond h. Hoagland, Jr., Alabama

54