Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

HÉTRŐ, FEBRUÁR 16.

Olvassuik: Róma 8:28—34, Máté 7:7.

»Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok..«

Vájjon az élet egy íratlan könyv-é? Minden elkerülhető, megmásítható? Vajon Isten meghallgatja-é az imádságot? Ezek a gondolatok forogtak az eszemben, amikor egy reggeli áhítatra készültem, hogy majd 250 rhodesiai diák előtt végezhessem az Ige szolgálatát. A felső osztályosokra gondoltam, hogy vájjon milyen jövő vár reájuk?

El tudják-é hinni, hogy Istennel minden lehetséges, amikor csak tíz százalékuk az, amelyik magasabb tanulmányi kiképzésre mehet? Amikor középiskolai végzettséggel az elhelyezkedési lehetőség kevés, és el tudják-e hinni, hogy amit csak kémek az Ő nevében, azt meg is kapják?

Ha Isten szól hozzánk Ígéretein keresztül és mi azt hisszük akkor azok valósággá testté válnak. Isten belenyúl a személyes életekbe és sorsokba, amikor az ember hisz Isten ígéreteiben.

Isten nem hazudik. Isten egyszer szólott, s megígérte a Szabadítót. Istennek e szava,, ígérete testté lett. Isten ígéreteit sohasem vonja vissza.

IMÁDKOZZUNK: Felséges Isten, add meg ma nekünk azt az élményt és örömet, amikor tényleg elhiszszük, amit Te szólsz. Hagy találtassunk hűeknek a Te akaratod teljesítésében, segítve másokat erőnk és képességünk szerint. Jézusért kérünk, Ámen.

— A találásnak és megadatásnak az ígérete mindaddig értéktelen a számunkra, amíg mi tényleg nem hiszünk, kérünk és keresünk. —

Grace Otto, Rhodesia

SÍ