Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 10.

Olvassuk: Filippi 2:5—11, Máté 6:33.

»Keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát.«

Massachusette állam partjain egy kő kerítés jelzi ezt a helyet, ahol a zarándok atyák partra szálltak 1620 novemberében. Ezek az eiriberek, hogy eljussanak Amerikába, 65 napon keresztül utaztak, s a 3000 mérföldnyi útat óránkénti két merföldes sebességgel tették meg. Azt olvassuk, hogy amikor megérkeztek, térden állva adtaik hálát Istennek, aki a hatalmas óceánon átsegítette őket. Jól lehet a vidék pusztának és elhagyatottnak látszott azon a novemberi reggelen, mégis első gondolatuk Isten volt.

348 évvel később, 1968 decemberében három »zarándok* egy űrhajóban kelt útra, hogy hat nap alatt, óránkint 25.000 mérföldet téve meg, körül kerülje a holdat. Jól lehet, ők is egy hatalmas, elhagyott világra néztek, de az ő gondolataik is a világ mindenség teremtője felé Istenhez fordultak.

Nem kellene-é, hogy a mi első gondolatunk is, minden nap Isten legyen? Amikor kinyitjuk szemünket nem tehetünk jobbat, mint azt, hogy Istennek hálát adjunk és hűséges szolgálatunk neki ajánljuk fel.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, hálát adunk Neked, a múltnak és a jelennek azokért a zarándokaiért, akik életükben elsőnek Téged tartottak. Kérünk Téged, segíts, hogy mi is azok közzé soroltassunk, akik Veled való közösségben járnak ezen a földön. Ámen.

— Milyen gyakran fordulnak gondolataim Isten

felé? —

Westerfield G., Virginia

4 í