Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 7.

Olvassuk: Máté 10:27—31, Máté 6:26.

»Tekintsetek az ég madaraira: hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak, és a ti menynyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?«

A bibliában ott a sok utalás a madarakra. Mivel a galamb zöld olajfa-levéllel tért vissza, Noé tudta, hogy a vizek elapadtak. Isten úgy táplálta Illést, hogy hollókkal küldött neki eledelt. Isten mondá Jóbnak: »A te bölcseséged által repül az ölyv és terjeszti ki szárnyait?«

Jézus felhívta a figyelmet a madarakra, hogy megmutassa: mifcép visel gondot Isten. Azok rendszerint megtalálják a táplálékot, melyről Isten gondoskodott. Olykor mi segítünk Neki a madarak táplálásánál, ha a táplálékot nehezen találnak meg, kivált télviz idején.

Mennyivel inkább gondoskodik Isten mir ólunk! Az Ő terve szerint ott van minden teremtménye szükségénél. Ahol bánat, szenvedés, vagy szükség van, ott az Ő gondoskodása is. Mi segítsünk Istennek táplálni éhezőket, ha azok nem képesek dolgozni, vagy nem kapnak munkát. Minden élő személynek a lelke is éhezik, lelki szükségei vannak. Isten reánk néz, hogy kifci segítsen a másikat megelégítem.

IMÁDKOZZUNK: Minden élet Atyja! A te szereteted kiterjed minden teremtményre. Bocsásd meg önző voltunkat, mely gyakran hátráltatja a te akaratodat a földön. Segíts, hogy legyünk világosság a sötétségben, csa torna, melyen át a te szereteted áradhat. Ámen.

— Isten, aki szereti és vezeti a madarakat: a mi mennyei Atyánk. —

Rogers H. Gilbert, Minnesota

42