Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 4.

Olvassuk: I. Timótheus 6:17—19, Máté 6:20.

».. .gyüjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti és ahol a tolvajok sem ássák ki, sem el nem lopják.«

Az egyik városnak igen gyorsan növekedő negyedében az ott lakók gyűlést tartottak, s arról tárgyaltak, hogy gyülekezetei kell alapítani. Az elnök külön mindenkit megkérdezett, hogy véleménye szerint miért kell az egyház. Az egyik apa így felelt »Azt akarom, hogy a gyermekem úgy ismerje meg az életet, amint az Uj Testamentum megmutatja.«

Valamennyien ismerjük az életet, ahogy az újság, rádió, televízió, a mindennapi küzdelem és embertársaink bemutatják. De ahogy az Uj Testamentum bemutatja, abban van valami más is. Ott azt találjuk, hogy az emberek életének az alapja, a rendíthetetlen hit, — minden próbát kiálló felebaráti szeretet, — az a békesség, amelyet igen sokszor nehéz megérteni. A gyűlés elfogadta, hogy a gyülekezetei sürgősen meg kell alapítani, mert az Isten dicsőségét szolgálja.

Az Uj Testamentumban elmondott történetek középpontjában Krisztusnak azok iránti szerető gondoskodása áll, akik elfogadják őt. Ma is azok között tevékenykedik, akik elfogadják őt hitben és hozzá hasonlókká akarnak lenni.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, nyisd meg szemeinket, hogy megláthassuk az élet dícsősségét. Vezess bennünket, hogy találjunk értelmet az alantasban, bátorítást a nehézségben, nyugalmat az élet megpróbáltatásaiban. Ámen.

— Milyen nagy a különbség bennünk, ha szeretjük Krisztust. — Wiggins H. Harry, Ohio

39