Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 25.

Olvassuk: Filippi 3:12—16, Máté 5:48.

»Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.«

Nem könnyű követelmény! Még végiggondolni is nehéz. Hogyan lehetek én olyan tökéletes mint az én mennyei Atyám, az Isten? Én a gyönge,, a bűnös ember.

Talán Pál apostol néhány szava segít ebben a kérdésben: Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus általi« Emlékezzünk csak, Jézus milyen különös figyelemmel fordult az idegen szamaritánus asszonyhoz a Jákob kutjánál! Barátságos közeledése megragadta Zákeust, Lévit az önző, kivetett és gyűlölt vámszedőt. Jézus még teljesebben mutatta milyen a tökéletes szeretet, midőn a szélfutta jeruzsálemi domboldalon még a keresztyén is imádkozott a körülötte ordítozó tömegért: »Atyám bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek.«

Ma is roppan gyűlölettel telített, kavargó világban élünk. Gazdasági, társadalmi, politikai ellentétek ütköznek rendszerünkben. Szinte érezzük, hogy »keserű levében« forog ez a vén föld. Hát nincs menekvés?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk! Te Jézus Krisztust, a Te egyszülöttedet adtad, hogy megmutasd azt, mennyire szeretsz minket. Tedd tökéletessé a mi szeretetünket is és küldj el a szeretet missziójával minket a világunkba, hogy ellenségeket barátokká, gyűlölködőket társakká változtassunk a Te segítségeddel. Ámen.

— Ki érti meg igazán a szeretetet amíg azt meg nem tapasztalta cselekedet formájában? —

Hole Joe, Texas

28