Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 23.

Olvassuk: Máté 20:1—14, Máté 5:45.

»Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.«

Egyszer ismertem egy kislányt, aki annyira szerette a többi gyermekeket, hogy sohasem állt bosszút, mikor szeretetlenül 'megbántották. A többiek unszolták, hogy »üssön vissza«, amiért olyan csúnya volt hozzá a másik. De ezt sohasem tette meg, csak éppen mérges volt egy kis ideig. És mikor bajban volt az, aki megbántotta, mindig első volt abban, hogy segítségül legyen.

A kislány ma már felnőtt, de még mindig arról ismert, hogy szeretet és segítőkészség árad egyéniségéből embertársai iránt.

Bárcsak mi is olyan forrón és mélyen tudnánk szeretni, mint ahogy Megváltónk szeret minket! Az Ő kegyelme tesz képessé, hogy szeressük embertársainkat, bármi legyen is velünk szembe magatartásuk vagy viselkedésük.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük nagy szeretetedet! Segíts, hogy a mások szüksége iránt érzékenyek legyünk. Adj erőt, hogy Krisztushoz tudjunk hasonlóak lenni minden körülmények között. Ámen.

— Ha Isten szemében mindenki érdemes megváltásra, bizonyára mi is szeretetünkbe fogadhatunk minden embert. —

Berberem Barbara, Georgia

26