Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 18.

Olvassuk: Máté 19:16—22, Máté 5:30.

»Ha pedig a te jobb kezed botránkoztat meg (visz bűnre téged) vágd le azt és dobd el...«

Évekig dolgoztam egy kórházban. Férfiak, asszonyok, ezerféle betegségei jöttek be. Sokszor tanúja voltam jeleneteknek, midőn könyörögve kérték, hogy fekélyekkel borított kezüket, vagy lábukat vágják le inkább mintsem szenvedjenek.

Mennyivel inkább érvényes kell legyen ez a kívánság, ha valami nemcsak a testi, hanem a lelki életet veszélyezteti. Jézus arról beszél, hogy ha a kezed, vagy a szemed visz bűnre, dobd el inkább azt. Amire itt ő utal az, hogy semmi sem lehet kedvesebb és értékesebb mint az örök élet és semmi sem szabad, hogy akadályozzon bennünket az Isten országának elnyerésében.

Lehet, hogy sokszor fájdalmasnak látszik az, hogy Krisztusnak engedelmeskedjünk. Kellemetlen az Ő akaratának alávetnünk magunkat. De a csekélyt feláldozni a sokért, a testit a lelkiért, a veszendőt az örökkévalóért, feltétlen megéri.

Az örök életet csak akkor nyerhetjük meg, ha magunkat teljesen átadjuk az Urnák.

IMÁDKOZZUNK: Urunk: Amire legjobban büszkék vagyunk, az emberi akaratunkat szeretnénk átadni Neked való hűséges, engedelmes szolgálatra. Szeretnénk teljesen odaszentelni magunkat Neked, hogy azt használd fel belőlünk ami jó. Teljes szívvel szeretnénk Téged követni. Ámen.

— Akkor töltjük be igazán a teremtésben nyert rendeltetésünket, ha Krisztus szolgálatára szenteljük magunkat. —

Nielsen K. Albert, Tennessee

21