Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

»Hát nem lángolt-é fel a szívünk, mikor beszélt nekünk az úton és amint feltárta az írásokat?«

(Lukács 24:32.)

»Örök Isten, merre, merre vagy?« Itt van, velünk van, amikor rogyasztó terheket kell hordoznunk — hogyan is bírhatnánk el másképpen — itt van, velünk van, amikor magasba emeli szívünket. Itt van, amikor kérdéseinkre pillanatok alatt felel.

Az orvosi egyetem összehasonlító anatómiai osztályán a professzor feltette a növendékeknek a kérdést: »Találnak-e valami eltérőt a galamb, a gólya, a kutya vagy ember egyensúlyozó szervénék a felépítésében?« ■— Amikor senki sem tudott bizonyos feleletet adni, a professzor lassan, megfontoltan így szólt: »Nem látják Uraim, hogy egy mindentudó, teremtő értelem a legkülönbözőbb adottságok és körülmények között élő állatokat mind úgy teremtette, hogy finom egyensúlyi szervük pontosan megfelel a maguk fajtája sajátos kívánalmainak? Ez a mindentudó ée teremtő értelem az, akit én Istennek hívok.« így találtuk meg Istent a száraz tudományok laboratóriumában. Itt lángolt fel az egyik orvostanítványnak a szíve úgy, hogy Krisztus szolgálatába szegődött. Félévszázad után is felfedezi Istent minden helyen, ahova lép.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, akinek teremtő és fenntartó hatalma mindenben jelen van, adj megértést szívünkbe és látást szemünkbe: Te mindenütt jelen vagy! Ámen.

— Isten mindenütt ott van — csak ébredj jelenléte tudatára! —

Spann J. Richard, Tennessee

PÉNTEK, JÚNIUS 19.

Olvassuk: Lukács 24:28—35.

52