Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 14.

Olvassuk: Efézus 4:4—16, Máté 5:16.

»Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.«

Jézus egyik legnagyobb felhívása hozzánk, melyet a Hegyi Beszédben adott, az, hogy használjuk talentumainkat, tehetségeinket embertársaink javára és Isten dicsőségére, legyenek bár azok sokak vagy kevesek. Manapság az egyik legfontosabb dolog tudnunk azt, hogy Isten és az Ő egyháza úgy használ bennünket, amint vagyunk és ezáltal, hogy magunkat adjuk, növeljük a mi szolgálatra való képességünket.

Manapság nehezebb dolog arra rászánni magunkat, hogy időnket és tehetségünket adjuk, mint pénzünket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ne vállaljunk feladatokat s ne vegyünk magunkra felelősséget a társadalom és az egyház részéről. Közülünk sokan nem akarunk belekeveredni a dolgokba s ezért az élet igazi áldásait elszalasztjuk.

Isten soha se kér bennünket arra, hogy olyat adjunk Neki, amit nem Ő adott nekünk. Az igazi áldások akkor szállnak ránk, amikor Krisztusnak odaszenteljük magunkat s odaadjuk Neki és Egyházának időnk, taletumaink és pénzünk legjavát.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, úgy vezess minket, hogy tudatára jussunk annak, elismerjük és elfogadjuk azt, hogy az élet és annak áldásai a Te ajándékod. Ámen.

— Minden olyan nap jobb nap, melyen egy jobb világot próbálunk építeni. —

Vaughan W.C., Virginia,

17