Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

KEDD, JÚNIUS 9.

Olvassuk: Jelenések 21:1—7; Zsoltárok 48.

»És megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.« (Jelenések 20:13.)

Amikor az emberek bajba kerülnek, rendszerint minden felelősséget elhárítanak maguktól. Egy gyermek a másikra fogja tévedését, a megtévedt ifjú a leányt hibáztatja ha bajba kerül, a részeg autós ártatlan áldozatát okolja.

A biblia példázatokban tárja elénk ezt az általános emberi megnyilvánulást. Mikor Isten számon kérte Káintól Ábelt, Kain kérdéssel felelt: »Örizője vagyok-e én az én atyámfiának?«

Nátán próféta Dávidot cselekedetei alapján bírálta meg. Mikor elmondta a szegény embertől elvett bárány példázatát, megesküdött a király, hogy aki ilyet tett, el kell hogy vesszen. Ekkor megmondta neki Nátán »te vagy az az ember!«

Az elkövetkező ítélet napjáról azt olvashatjuk hogy: Egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.«

IMÁDKOZZUNK: Óh Istenem adj bátorságot saját bűneim megvallására, mintsem hogy én ítélgessem azembereket bűneik miatt. Segíts megbocsájtanom azoknak akik vétettek ellenem és adj bűnbocsánatot mindazoknak, akik vétkeztek ellened. Jézus nevében. Ámen.

— Vállalom-e mindig a felelősséget saját bűneimért, Isten és emberek előtt? —

Wills F. William, Kalifornia

42