Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, JÚNIUS 6.

Olvassuk: Máté 28:16—20.

»És imé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.« (Máté 28:20.)

Egy misszionárius orvosnak, aki Közép-Afrikában dolgozott, egyszer ki kellett menni vidékre, az erdők között épült segélyhelyre. Azt a vidéket azonban a kormány életveszélyes területnek nyilvánította, mert a fegyveres lázadók uralták. Munkatársai kérték az orvost, hogy ne menjen ki, mert igen aggódtak az életéért. De ő hitt abban, hogy Isten gondot visel reá, kiment a segélyhelyre és ellátta a betegeket.

Nekünk, keresztyéneknek, sok esetben veszélyes helyekre kell mennünk és kényelmetlen feladatokat kell elvégeznünk. De Jézusnak az ígérete, hogy nem hagy minket magunkra, adja a bátorságot ahhoz, hogy mindent feladatot el tudunk látni, amelyet reánk bíz.

Ha van hitünk a Krisztusban, akkor nem kell félnünk semmi veszélyes feladatnak az elvégzésétől. — Sőt, építsünk a zsoltáríró szavára. — »Az Ur nem engedi, hogy lábad inogjon, megőrzi az Ur a te ki- és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké.«

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Istenünk! add tudtunkra, hogy Te mindig velünk vagy és így bátoríts bennünket. Taníts arra, hogy bizalmunk csak Benned legyen, és arra is, hogy a Te ígéreted mindig biztos s az megvéd minket minden veszedelemtől. Ámen.

— A keresztyén ember számára a veszély gyakori és a kockázat mindennapi. —

ifj. Harrell A. Roy, Chad, Afrika

39