Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 4.

Olvassuk: Máté 7:24—29.

»És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.« (Máté 7:25.)

Családommal együtt elhatároztuk, hogy az egyik nyaralóhelyen házat építünk, amely egyelőre jó lesz nyaralónak; majdha pedig már nem dolgozom, ott élem nyugdíjas éveimet. Több mint egy évig a családnak minden tagja dolgozott az építkezésnél: ki téglát rakott, ki szegeit, ki fűrészelt, ki kavarta a maltert és hordta. Közös és legnagyobb örömünk az volt, hogy a család minden tagja dolgozott.

De mielőtt elkezdtük az építkezést, mint leglényegesebbet elhatároztuk, hogy az alapot hozzáértő, hivatásos építésszel csináltatjuk meg. Ugyanis nagyon jól tudtuk, ha az alap nem lesz jó, bármit és bárhogyan csinálunk, nem lesz tartós a házunk.

A hétköznapok tapasztalataiból tudjuk, hogy naponként kezdünk valamit építeni. Minden ilyen kezdés alkalmával ahhoz kell fordulni, aki az életet a legjobban ismeri. Az életről pedig senki sem tud többet, mint maga az Isten — aki azt teremtette. Aki Krisztus segítségével megismeri Istent, az magabiztosan építheti életét.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, aki teremtője vagy minden létezőnek, segíts bennünket, hogy mi is elvégezhessük feladatainkat. Add, hogy minden cselekedetünknek a Te bölcsességed és erősséged legyen az alapja. Ámen.

— Elég bölcsek vagyunk-e arra, hogy Istenhez forduljunk, mikor életünket alapozzuk meg? —

Ifj. Hogland R. Raymond, Alabama

37