Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

KEDD, JÚNIUS 2.

Olvassuk: Cselekedetek 2:37—47.

»Mindazok, akik hittek, együtt voltak és mindenük közös volt.« (Cselekedetek 2:44.)

Egyik este szomszédomnál voltam látogatóban. Magyarországról jött férjével 1957 tavaszán. A család új életre rendezkezett be az Egyesült Államokban. Takaros volt a nappalijuk, de valami mégis hiányzott belőle. Nem tudtam volna megmondani, hogy micsoda. Az asszony emlitette, hogy otthon pompás könyvei voltak, de azokat nem hozhatta magával, mikor elhagyta szülőföldjét. Akkor esett tekintetem az üres könyvespolcra.

Én tudom, hogy mily sokat jelentenek számomra a könyvek. Családomnak mindig sok könyve volt a háznál. El tudom képzelni, milyen keserves dolog, ha valakinek el kell szakadni szellemi javaitól.

Azok, akik elég szerencsések, hogy nem kellett nekik hasonló tapasztalatokon átesniük, tanulják meg bölcsen használni a maguk anyagi javait. S ebben az is benne van, hogy Isten sok mindent a másokkal való megosztás céljából ad nekünk, hogy az ő életük így váljék gazdagabbá.

IMÁDKOZZUNK: Segíts abban, mennyei Atyánk, hogy jobban tudjunk sáfárkodni azokkal a földi javakkal, miket Te bíztál reánk. Kérünk, hogy részesülve a mennyei kincsekben, használjuk földi kincseinket arra, hogy azokkal másokat Hozzád közelebb vonjunk. Ámen.

— Elég önzetlen vagyok-e az Istentől rámbizott javak felhasználásában? —

Bell A. Mária, Washington

36