Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 30.

Olvassuk: Zsoltárok 95:1—7; I. Korinthus 3:18—23.

»Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Ur előtt, a mi alkotónk előtt.« (Zsoltárok 95:6.)

Az elmúlt évben London egyik déli külvárosába látogattam el, ahol a világhírű bohócnak, Grimaldi Józsefnek az emlékműve áll. Nem messze az emlékműtől van egy templom, amelyet a Szentháromság templomának hívnak. Ez a templom 1959 óta az emberiség nevettetőinek, a bohócoknak a hivatalos temploma lett.

Ennek a templomnak a falán egy kedves, figyelemreméltó imádság olvasható. »Óh Istenünk, aki minket a neveltetés ajándékával teremtettél, hálákat adunk Te néked a Te szolgáidért, a bohócokért is. Engedd, hogy amint bohócokká lettünk a tieid szolgálatára, úgy lehessünk Krisztus bolondjaivá is, a Te szolgálatodra. Ámen.«

Isten tudja, hogy az emberiségnek szüksége van a nevetésre, a vidámságra az Ő teremtett világában. Bármi legyen is a mi hivatásunk, kell, hogy azzal az Isten dicsőségét szolgáljuk.

IMÁDKOZZUNK: Nem feledkezem meg arról, hogy engem a Te szolgálatodra teremtettél és nem lenne teljes az életem, ha nem szolgálhatnálak Téged. Engedd, hogy áhítatos szívvel járhassak jelenlétedben és mindenkor minden munkámmal Téged szolgálhassalak. Fiad nevében kérlek, Ámen.

— Vájjon a mi munkánk Isten dicsőségét szolgálja-e? —

Snowden P. Rita, tlj Zéiand