Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 16.

Olvassuk: Zsidókhoz írt levél 1:1—12.

»Mert én az Ur meg nem változom.« (Malakiás 3:6.)

Sok bölcseséget és gyakorlati megtapasztalást fejez ki a régi mondás: változnak az idők, változnak az emberek. Ésaiás próféta viszont azt az isteni üzenetet hagyta ránk: »A hegyek eltávoznak, a halmok megrendülnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik.«

A változások világában élünk. Minden változik körülöttünk: életszemlélet, erkölcs, lelki igények. Milyen jó tudnunk, hogy van Valaki, aki meg nem változik.

Sokszor elnézem a hidpilléreket itt a Dunán. Mossa a víz, verik a hullámok, ostromolják a jégtáblák... de a pillérek állnak és tartják a hidat.

Isten szerelme nem változik; mint a kegyelem örök pillére tartja a hidat ég és föld között, a bűnös ember szíve és a saját szíve között, a pokol és a menny között... az egyetlen, fel nem robbantható, el nem avuló és meg nem gyengülő, javításra sem szoruló hidat: Jézus Krisztus keresztjét, a váltság keresztjét.

Megfigyeltem gyermekkorom óta, hogy a hajók sohasem indulnak el horgony, vasmacska nélkül. Bármily veszély fenyegeti őket, leeresztik a horgonyt a folyó medrébe, a biztos, szilárd talajba.

Horgony a hit. Ne indulj el soha e horgony nélkül s bármily nehéz helyzetbe is jutnál, ne felejtsd el leereszteni ezt a horgonyt a biztos talajba, a változhatatlan Istenbe.

IMÁDKOZZUNK: Szívem kősziklája, Uram Jézus, hadd karoljalak át imádságommal s köszönöm Neked, hogy Te mindörökké ugyanaz vagy. Ámen.

— He elhidegült szíved Isten iránt, vájjon nem te változtál-e meg? Dr. Ecsedy Aladár, Tahi, Magyarország

18