Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 7.

Olvassak: Lukács 24:44—53.

»Immár a mi Urunk és az Ő Krisztusa uralkodik a világ felett és uralkodni fog örökkön-örökké.«

(Jelenések 11:15.)

Ma már, a tudomány megállapítása szerint, ebben a csodálatos világmindenségben nincs többé ilyen, hogy fenn vagy lent. Amikor ma mégis, a mennybemenetel napján azt valljuk, hogy »felméne a mennyekbe«, azzal azt a nagy igazságot juttatjuk más szavakkal kifejezésre, hogy Ő az élet és dicsőség Ura, mindenek királya.

Az angolszász világ régi hagyományos szokása, hogy amikor Händel csodálatos Messiás-oratóriuma előadásra kerül, egy bizonyos résznél mindenki feláll és nagy erővel felzendül a fenséges »Halleluja-kórus« ezzel a szöveggel: »Uraknak Ura és Királyok Királya mindörökké. Halleluja! Ámen«.

Ma még nem látjuk, hogy tényleg Jézus Krisztus hatalma alá került volna minden. De vannak mégis pillanatok, amikor eseményeken, embereken keresztül valami felvillan előttünk az Ur dicsőségéből. Ilyenkor világosan látjuk, hogy az Ő szeretetének és akaratának semmi sem tud gátat vetni.

Ez a mai ünnep arról beszél, hogy az a Krisztus, aki élt, meghalt és feltámadott, most mint Király uralkodik s végső fokon minden szál a kezébe fut össze.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, magasztalunk Téged azért a felismerésért, hogy uralkodói e világ felett dicsőségben. Szabadíts meg minket az aggodalmaskodás és szorongás leikétől, s add meg azt a békességet, ami a Te irántad érzett bizalomból fakad.

— Az a Király, aki uralkodik, ugyanaz a Krisztus, aki szeret. _ Edwards Maldwyn, Wales

9