Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 23. Olvassuk: Cselekedetek 2:37—47. »Állhatatosak voltak az apostolok tanításában, a kö­zösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.« Van egy mondás, »Végezd a magad dolgát.« De mi az a »dolog«, amit az egyháznak kell tennie? Ennek meghatározását az Újszövetség adja. Habár a korai egyház tagjai nem mindig egyeztek meg egy­mással és több belső problémával küzdöttek, ennek el­lenére az egyház cselekedett: — tanított, megújult, hir­dette Krisztusba vetett hitét. A korai egyház imádkozó és cselekvő egyház volt. S közösségükben ott volt Isten. A kérdés a mára irányul. Vájjon ugyanazt tesszük-e, mondjuk-e ma az egyházban, mint az apostoli idők­ben, csak azoknak az időknek az eredménye nélkül? Vájjon nem hiányzik-e az engedelmesség, teljes hitval­lás, s ezek hiánya miatt az új élet csodája, Isten jelen­létének az ajándéka? IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk a mi hiányosságain­kat pótold ki a Te örömöddel és Lelkeddel. Engedd, hogy ez a nap és minden napunk része lehessen a Te országod szolgálatának. Taníts mindarra, amit tennünk kell, add meg a Krisztus Jézus erejét, akinek nevében könyörgünk. Ámen. — Vájjon Krisztus lelkületében teszem-e dolgai­mat? — Truman W. Potter, W. Virginia 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom