Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 9.

Olvassuk: Máté ev. 6:1—13.

»És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédüde, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.«

Mit mondunk, amikor imádkozunk? Mit mondjunk imádságunkban? Jézus azt mondta: Ne sok üres beszédet, mert a mi mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk.

Mivel Isten tudja szükségeinket, nincs sok értelme annak, hogy imádságunkban »tájékoztatni« próbáljuk Öt. Azt kell kérjük Tőle, amit mi magunk meg tudunk cselekedni a magunk számára. Sokszor könnyebb isteni beavatkozást kérnünk, holott isteni vezetést kellene kémünk.

Noha Isten tudja, mim van és mire van szükségem, Ő mégis akarja hallani a saját szívemből, hogy én szeretem Őt és bízom Benne. Azt is akarja hallani, hogy hajlandó vagyok megtenni, ami tőlem telik és megköszönni Neki az Ő áldásait.

Ezen felül: Isten arra is vár, hogy én mondjam el Neki saját szavaimmal, hogy rá bízom magam az Ő megújító hatalmára. Mily gyakran hallottuk mi már az Ő szavát, amikor imádkoztunk: »Mire vagy hajlandó odaszentelni magadat.?«

IMÁDKOZZUNK: Ó Urunk, Te, aki ismered a mi szükségeinket és gondoskodói is róluk, Hozzád jövünk dicséretmondásunkkal és hálaadásunkkal. Amint odaszenteljük magunkat Krisztus követésére, hadd legyen ez kifejezése a mi hálánknak és szeretetünknek. Ámen.

— Amint imádkozunk, Isten azt kérdezi: »Minek megcselekvésére szentelted oda magadat én értem?« —

Allinger Károly, Indiana

42