Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 6.

Olvassuk: Zsoltárok 118:24—29; Filippi 4:4—7.

»Ez a nap az, amelyet az Ur rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!«

Hires egyetem hallgatója voltam és befejező évem vizsgájára készültem. Amikor közelebbről megismerkedtem a hallgatókkal, rájöttem arra, hogy a hangulat elkeseredett sokakban. Mindenkinek nagy áldozatába került az, hogy elvégezhették az egyetemet és ez nyomasztó hatással volt rájuk, melyből keserűség és ingerlékenység származott.

Magam is hasonló helyzetben voltam és hajlamos lettem arra, hogy ugyanúgy viselkedjem, mint a többiek. A bibliámban azonban rátaláltam a fenti versre. Nagy, nyomtatott betűkkel felírtam az Igét egy kártyára és az íróasztalomra tettem. Ez az Ige eszembe jutatta azt, hogy naponta milyen sok áldásban van részem.

Iskolás éveim már régen elmúltak, de a fenti Ige, mint emlékeztető most is íróasztalomon van és örömmel tölti el szívemet, mert tudom, hogy Isten gondot visel rólam. Mivel a keresztyének tudják azt, hogy Isten szeretet, okuk van arra, hogy örvendezzenek. Ha hirdetni akarjuk Isten megváltó szeretetét, arcunknak sugározni kell azt az örömöt ami a szívünkben van.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, hálások vagyunk Neked életünk mai napjáért. Segíts minket, hogy sugározhassuk a Benned való örömöt és ezáltal mások életébe is örömöt árasszunk. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Vajon meglátják-é ma bennem az emberek azt, hogy keresztyén vagyok? —

MlUer John V., Nyngat-Virginia

39