Csendes Percek, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 103:1—8, Róma 11:25—36, Máté 5:7.

»Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.«

Lopásért letartóztattak egy 15 éves fiút. Bár a tárgyaláson minden tanúvallomás a fiú bűnösségét bebizonyította, a bíró szabadon engedte. A fiú elbocsátása után a bíró így magyarázta meg a különös ítélethozatalát: »Mikor én 15 éves voltam, le voltam tartóztatva lopásért, de még adtak alkalmat a megj avulásra. Azt sohasem felejtettem el.«

Az irgalmasság gyakorlásának mindig megvan a hatása. A fiatalok könnyen kisiklanak. De ha a törvény, vagy egy bizonyos személy a merev szigorúság helyett a jó útra visszatereli őket, az a fiatal fiú vagy leány olyan valaki lehet, amilyennek az Isten szánta.

Amikor a Jézus a földön járt, megbocsátás és irgalom járt a nyomában mindig. Mindennapi imádságunkban ezt mondjuk: »Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk...« Ha mi a mi mennyei Atyánktól bocsánatot és irgalmat nyerünk, akkor nekünk is ugyanazt kell megmutatni embertársainknak.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, hálásak vagyunk azért, hogy Jézus oly tisztán szólt a megbocsátásról és az irgalmasságról. Segíts arra, hogy amit őtőle tanulunk, azt a gyakorlatban is alkalmazzuk, amikor szembetaláljuk magunkat valakivel. Taníts minket irgalmasságra. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— A kapott irgalomból juttassunk mások számára is. —

Telfer B.B., Ontario

KEDD, JANUÁR 6.

9