Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 7.

Olvassuk: Máté 7:24—29.

»És aki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.« (Máté 5:41.)

Jézus ezeket a szavakat katonai önkényuralom alatt élő emberekhez intézte. A római katonának joga volt, ha kifáradt csomagjának hordozásába, a zsidó földművest arra kényszeríteni, hogy a terhet egy mérföldre elvigye.

Mit tennél te, vagy én ilyen helyzetben. Részünkről a természetes visszahatás gyűlölet, engesztelhetetlen sértettség, vagy megkeseredett lemondás lenne. Jézus azonban azt mondja, hogy máskép is lehet viselkedni és ez a megoldás. Az első mérföld megtétele csak egy kényszerített parancsnak való engedelmességet jelent. De a második mérföld már egy saját magunk által vállalt, önkéntes cselekedet. A tűrhetetlenül kellemetlen helyzetet ez megjavítja. Mert ki a második mérföldet járja, az már szabadon teszi azt, amit akar, nem pedig azt, amit kényszerül tenni.

De még fontosabb az, hogy a második mérföld a kereszt útja. Ez az a mérföld, melyben a megváltó és megépítő szeretetnek van alkalma működni. Ezen a második útszakaszon Isten beszél a szeretet és megbocsájtás által, melyet mi éreztetünk Krisztussal való szoros közösségben, ki társunk az egész úton.

IMÁDKOZZUNK: Ó Isten add a bátorságot, szeretetet és hajlandóságot a második mérföld megjárására ma. Bár bizonyulna ez a cselekedet megújítónak és erőtadónak, a Krisztussal, Ámen.

— Örömöt, és szabadságot csak akkor találunk, ha többet teszünk, mint amit kívánunk tőlünk. —

Stockwell F. O., Colorado

42